Növények

Botanika

Főként növényekről lesznek fent infók részben tudományos részben pedig gondozási ismeretek (amennyiben az adott fajt lehet otthon tartani!).

Utolsó kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Kancsóka

2011.07.30. 18:51 Viperx

 

 

 


Az egzotikus növényekért sokan rajonganak a világon, és közülük is főleg azokért, amelyeknek különös és egyedi kinézetük van és különleges képességekkel rendelkeznek. A Kancsókák nem-csak meglepően néznek ki, de van egy nagyon fontos tulajdonságuk is, elfogják a rovarokat és megemésztik őket. A cikket olvasva többet tudhatunk meg ezekről az érdekes növényekről: felfedezésük és nevük kalandos történetéről, megtudjuk hol élnek, hogyan fogják a rovarokat és hogyan tarthatjuk őket otthonunkban.

Egy kis történelem:
Az első feljegyzés a történelemben a Kancsókáról (Nepenthes) 1658-ból, Madagaszkár francia gyarmat kormányzójától származik. A növényt Anramitaco-nak nevezte el, ezt ma N. madagascariensis néven ismerjük. Amikor 20 évvel később újabb fajt fedeztek fel, (N. distillatoria) azt hitték a növény direkt az embernek állítja elő - desztillálja - a kancsóiban az ivóvizet. Az utazók gyakran ittak is a kancsókból, ha más édesvíz forrás nem állt rendelkezésre. Érdemes megemlítenünk még egy szerencsétlen történetet, amely választ ad arra is, miért hívják a Kancsókák családját Nepenthes-nek. 1690-ben a G.E. Rumphius természetrajongó és szakértő, 6 kötetes kéziratában a Herbarium Amboinensis-ben megemlít két kancsóka fajt is Cantherifera-nak nevezve őket. A kézirat sorsa kalandos, a szerző megvakul és mások segítenek a kézirat befejezésében, de még elkészülte előtt az illusztrációk fele odaveszik egy tűzesetben. Mikor a kész művet éppen hazaszállítanák Hollandiába, a hajót a Franciák elsüllyesztik. 5 évvel később a könyvet újra papírra vetik, de hazájában még 45 évig nem publikálják, ami alatt Linnaeus megalkotja a fajok nevezéktani szabályait és a Természet Rendszere című könyvét, a Kancsóka féléket Nepenthes néven publikálva.

 

 

  

Hol élnek ezek a növények?
A Kancsóka féléknek 86 faja ismert, trópusi éghajlaton, Dél-Kelet-Ázsia, Észak Ausztrália, Madagaszkár dzsungeleiben élnek, de a legtöbb Malajziában, Borneón (34 faj) és Szumátrán (26 faj). Létfeltételük a magas páratartalom. Tápanyagszegény körülmények között is megélnek, mivel képesek az elfogott rovarok megemésztésére, és a tápanyagaik kivonására. Többnyire kúszónövények, de néhány fajta egyhelyben él. Úgy is hívják őket, hogy majompohár, mivel a majmok alkalomadtán kiisszák a kancsó tartalmát. Általában a Kancsókákat két csoportra szokták osztani, alföldi és felföldi tipusokra. A felföldiek hegyvidéken élnek és szükségük van arra, hogy a hőmérséklet lecsökkenjen esténként. Ezeken a hegyvidékeken egyébként nincs olyan trópusi forróság mint azt gondolnánk, 10-20˚C az általános. Az alföldi fajoknak viszont 20-30˚C között hőmérséklet az ideális. Az alföldi fajoknak nem kell az esti hőmérsékletcsökkenés. Persze vannak köztes fajok is, amelyeknek a két élőhely viszonyainak keverékét is elviselik.

 

A kancsócsapda működése
A Kancsókák passzív csapdával fogják meg az áldozatot. Kancsó formává alakult leveleket használnak vonzó illatanyagokkal és színekkel, hogy elkápráztassák és odacsábítsák az áldozatokat. Különös kancsóik és húsevő természetük miatt olyan értékesek a gyűjtők számára. A levelek csúcsán indák nőnek, melyekkel a növény először megkapaszkodik. Ezek a végükön megduzzadnak, és ideális körülmények között színes levegővel teli kancsókat képeznek. A kancsók hamarosan saját emésztő folyadék kiválasztását kezdik meg, és egy szintig feltöltődnek. Általában a növény aljáról származó kancsók testesebbek, a rajtuk található "szárnyak" - melyek föntről lefelé párhuzamosan futnak - nagyobbak. A feljebb található kancsók általában keskenyek, nyílástól lefelé szűkülnek. A felső és alsó kancsók néha abból is megkülönböztethetőek, hogyan csatlakoznak az indához. Ha elölről, akkor alsó, ha hátulról, akkor felső a kancsó, bár ez a szabály nem alkalmazható minden Kancsóka fajtára. A Kancsókák fedője nagyban különbözik egymástól méretben és alakban. A fedő néha mint esernyő működik, távoltartva az esőcsepeket, nehogy belessenek az emésztőnedvekbe és felhígítsák azokat. Ugyanakkor a fedő mint leszállópálya is funkcionál az elővigyázatlan rovarok számára, amelyeket a kancsó odavonz. A fedő a kancsó szájának a hátuljához csatlakozik, amelyet a perisztoma nevű gallér vesz körül. Ez néha kiterjed a kancsó szájának belsejébe is, megakadályozva a rovarokat a menekülésben. A fedő és a kancsó találkozásánál található egy hátranyúló apró nyúlvány, sarkantyú is. Az emésztőnedvek baktériumokat is tartalmaznak, amelyek segítenek az áldozat feldolgozásában. Ezek a nedvek fajonként különböznek, lehetnek olyan hígak is akár a víz, vagy nagyon sűrűek és ragadósak is.

Hogyan tartsunk otthon kancsókákat?
A Kancsókák tartása elterjedt a húsevő növényeket gyűjtők körében. Fajonként különböző törődést igényelnek. A megfelelő gondozást általában gyönyörű kancsókkal és egészséges növekedéssel hálálják meg. Ha nem gondoskodunk róluk megfelelően, az a csökevényes hajtásokból, az elhaló kancsókból állapítható meg. Általánosságban elmondható, hogy könnyű a Kancsókát lakásban tartani, csak a megfelelő hőmérsékletről és páratartalomról kell gondoskodni. Egy florárium, kiszuperált terrárium vagy akvárium kivállóan gondoskodik a szükséges páratartalomról. Táptalajnak használjunk Novobalt tőzegmohát, ezt a bomlása miatt 2-3 évente cserélni kell. Amikor beültetjük a növényt, adjunk egy kis vizet az egyes kancsókba, mert szállítás és ültetés közben az emésztőnedvek kifolynak, ami gyakran a kancsók elszáradásához vezet. A vízzel feltöltés segít ezen. Természetes folyamat, hogy a levelek és kancsók idővel elhalnak, ezeket érdemes levágni. Csak tiszta esővizet, desztillált vizet vagy forralt és lehűtött vizet használjunk az öntözéshez, soha se csapvizet. A növény földje mindig legyen nedves, nem szabad, hogy két öntözés között kiszáradjon. Öntözzük alaposan, de tápoldatozni nem szükséges, esetleg minimális mennyiséget használhatunk, mert lelassítja a kancsó képződést. A legjobban bevált 10%-nyi (az emésztőnedvhez képest) vízzel higított főtt tojás sárgája fecskendezése a kancsókba.

Szaporítás dugványozással
A gyorsan növő Kancsókafajok könnyedén kinövik a rendelkezésre álló helyet. A megoldást az jelenti, hogy a növényt visszavágjuk. Ilyenkor hamarosan egy új hajtás keletkezik. Ha két hajtásunk van, akkor vágjuk le a nagyobbat, és hagyjuk a kisebbet megnőni, ez biztonságosabb a visszavágásnál. Mindig használjunk éles és steril szerszámot a vágáshoz, az ejtett sebhelyet lehetőleg gombaölővel kezeljük. A levágott részek felhasználhatóak dugványként, általában több új növényt is nevelhetünk egy levágott hajtásból.

Szaporítás magról:
A Kancsókák kétlaki növények, tehát csak akkor hoznak termést, ha hím és nőivarú növényünk egyszerre virágzik. A kis virágoknak nincsenek szirmaik, 4 csészelevél és porzók vagy termők találhatóak a virág közepén. A virágok nem mutatósak, a Kancsókákat csak a kancsók szépsége miatt tartjuk. A him-/nőivarú virágok aránya 75%:25%, tehát a nőivarú növényekből nincs annyira sok a Kancsókák világában. A magokat kezeljük gombaölővel ültetés előtt. A hőmérséklet a felföldi vagy alföldi növényeknek megfelelő, a páratartalom minimum 80% kell legyen, és a magok kevesebb mint 2 hónap alatt csíráznak. Hagyjunk 5cm-t a magok között. Csak akkor ültessük át kis növényünket ha már 5 vagy több levele van. Egyébiránt a fiatal növények ugyanolyan gondoskodást igényelnek mint a felnőttek, kivéve, hogy több fényt kívánnak.

 

       

Honnan szerezhetünk be ilyen növényt?
Eladó Kancsókákat itthon a kertészeti és dísznövénykiállításokon járva lehet találni, ahol kb 1000-1500Ft-ért kaphatunk egy apró növényt, mely valószínűleg Hollandiából származó hibrid. Interneten is vásárolhatunk, például a www.husevonoveny.hu oldalon árulnak kancsókákat. Aki különlegesebb növényt szeretne, vagy húsevő - azaz rovaremésztő - növényekkel komolyan szeretne foglalkozni, annak mindenképpen érdemes belépnie a 
ZOOFAG-KLUB-ba, amely a húsevő növényeket kedvelők szervezete. Külföldről is minden bizonnyal szintén rendelhetünk Kancsóka különlegességeket, bár az kérdéses, hogy a szállítást kibírják-e.

A kancsóka fajtái és gondozása:

A síkvidéki (alföldi) Nepenthes „ kancsói" nagyobbak és színesebbek, mint hegyvidéki (felföldi) társáé, de termesztése is több odafigyelést igényel. Ezek a növények olyan helyekről származnak, ahol magas a hőmérséklet, és a páratartalom, mint  például Madagaszkár, Borneó és Thaiföld. Itt együtt élnek különleges orchidea fajtákkal,  és olyan kétéltűekkel, mint például az Aranybékácska (Mantella aurantiaca). A kancsókák tartása trópusi körülményeket kíván, melyet üvegházban vagy terráriumban teremthetünk meg a legjobban a számára. Így akár az eredeti magasságukra is megnőhetnek. Az otthonunkban is megteremthetjük számukra a megfelelő körülményeket, de gondozásuk munkaigényesebb.

 

 

 

terrárium
 

Terrárium a kancsóka számára
 

 

 

 

 

A hegyvidéki kancsókák

 

Ezek a fajták a magasabban fekvő helyeken, a dombok övezte dzsungelekben élnek, ahol a hőmérséklet kb. 12º-15ºC körüli, és magas a páratartalom. Ezért a termesztett hegyvidéki kancsóka jól viseli a ezt a hőmérsékletet. A fülledt meleg, vagy a túl alacsony hőmérséklet,  megállítja a fejlődését, és satnya, erőtlen hajtásai lesznek. Közepes-, 50%-70%-os páratartalmat igényelnek, mert élőhelyükön is hasonló körülményeik voltak, az állandó szél pedig folyamatosan tisztította a párás levegőt. Naponta permetezzük őket, így biztosítjuk a páratartalmat az üvegházban, a terráriumban, és állandóan legyen víz mellette egy mélyebb tálcában. A párás éghajlati körülmények is megfelelőek a számára, de ha mesterségesen állítjuk elő, tiszta ivóvizet használjunk, adalékanyagok nélkül.

 

Hogyan ültessük át a kancsókát?


A kancsókát rostos tőzeg, és perlit keverékében célszerű tartani. Ha átültetésre kerül sor, azt tavasszal, óvatosan végezzük, mivel gyökerei törékenyek. Szaporítása tőzegmohába szurkált szárdugványokkal lehetséges. Fontos, hogy a növény állandó magas páratartalmú és hőmérsékletű környezetben legyen. 
Ezt leginkább egy floráriumban, vagy a növény 'bezacskózásával', üveggel való leborításával lehet megoldani. A kifejlett növényeket néhány év után minden tavasszal erősen meg lehet metszeni, evvel még jobban lehet serkenteni a növekedést.

 

A kancsóka fény,- és vízigénye:


Közvetlen napfényre ne tegyük, azt nem kedveli! Átlagosan a 15-20°C fok közötti hőmérsékletet és a mindennapos lágy vízzel való öntözést, párásítást igényel. Az öntözést felülről végezzük!Tavasszal, nyáron havonta egyszer-egyszer lombtrágyázzuk. Ha rovarral etetjük, ez akár el is maradhat.

 

A Nepenthes alata:  viszonylag könnyen termeszthető hegyvidéki fajta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Melegházi és mérsékelt klímán is nevelhető, de vigyázzunk, nehogy túl erős napfény érje, mert megperzselődnek a levelei és a kancsói is. Ha ablak mellett tartjuk, gondoskodjunk árnyékolóról, legyen függöny az ablakon, az üvegházban pedig meszeljük fehérre a kancsóka melletti üveges részt. A vízmegtartó ültető közedet kedvelik, amely összetevői:  40% faforgács, 30% tőzeg, 20% durvára vágott tőzegmoha (sphagnum) és 10% faszén keverékéből. A szén segít megőrizni a talaj enyhe savasságát, a moha pedig jó vízvisszatartó közeg. A faforgács és a faszén ugyanakkor elvezeti a felesleges vizet is. A Nepenthes alata ugyanis szereti, a rendszeres öntözést, de a pangó vizet nem tűri. A nedves komposztban elpusztul.

 

 

 

 

Nepenthes alata
 

Nepenthes alata
 

 

 

 

 

Legalább 6 hetente ajánlatos az edényt, amelyben a növény fejlődik alaposan átmosni, mert így eltávolíthatjuk a felesleges só- és megemésztetlen élelem maradványokat. A Nepenthes alata„kancsója", ha bezárul, csak néhány nap múlva fog újra kinyílni.

 

A síkvidéki kancsókák:

 

Ezek valódi dzsungel növények, amelyek származási helyükön egész évben 16º-28ºC-os hőmérsékleten és 70%-90% páratartalmú közegben élnek. A bozótban a növény gyakran felkapaszkodik a magasabb fákra, mivel lent a bokrok között alig mozog a levegő és igen magas a páratartalom. A síkvidéki kancsóka nem tűri az alacsony hőmérsékletet és 1-2 hét alatt elpusztul.

 

A Nepenthes merrilliana: termeszthető síkvidéki fajta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Nepenthes merrilliana gondozása:

 

Tartásánál kerüljük az erős napfényt, mert megperzselődnek levelei és kancsói. A túl sötét helyen viszont nem fejlődnek ki a kancsói. Nedvesség visszatartó virágföld keveréket igényelnek, csakúgy, mint a többi fajta. A növény nem kedveli, ha a gyökerei szárazak. Elég, ha egy napig nem kap elég vizet,  és már kókadozni kezd. Tartsuk mindig nedvesen a kancsóka gyökereit, de vigyázzunk, mert akárcsak hegyvidéki társa, ő sem kedveli a pangó vizet. A víz elvezetésében segít a faszén és a faforgács. Trágyázzuk májustól októberig nagy hígítású, általános tápoldattal. Néha táplálhatjuk rovarokkal, hernyókkal, melyek szaküzletekben is beszerezhetőek.

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://botanika.blog.hu/api/trackback/id/tr153112505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása