Az egzotikus növényekért sokan rajonganak a világon, és közülük is főleg azokért, amelyeknek különös és egyedi kinézetük van és különleges képességekkel rendelkeznek. A Kancsókák nem-csak meglepően néznek ki, de van egy nagyon fontos tulajdonságuk is, elfogják a rovarokat és megemésztik őket. A cikket olvasva többet tudhatunk meg ezekről az érdekes növényekről: felfedezésük és nevük kalandos történetéről, megtudjuk hol élnek, hogyan fogják a rovarokat és hogyan tarthatjuk őket otthonunkban.

Egy kis történelem:
Az első feljegyzés a történelemben a Kancsókáról (Nepenthes) 1658-ból, Madagaszkár francia gyarmat kormányzójától származik. A növényt Anramitaco-nak nevezte el, ezt ma N. madagascariensis néven ismerjük. Amikor 20 évvel később újabb fajt fedeztek fel, (N. distillatoria) azt hitték a növény direkt az embernek állítja elő - desztillálja - a kancsóiban az ivóvizet. Az utazók gyakran ittak is a kancsókból, ha más édesvíz forrás nem állt rendelkezésre. Érdemes megemlítenünk még egy szerencsétlen történetet, amely választ ad arra is, miért hívják a Kancsókák családját Nepenthes-nek. 1690-ben a G.E. Rumphius természetrajongó és szakértő, 6 kötetes kéziratában a Herbarium Amboinensis-ben megemlít két kancsóka fajt is Cantherifera-nak nevezve őket. A kézirat sorsa kalandos, a szerző megvakul és mások segítenek a kézirat befejezésében, de még elkészülte előtt az illusztrációk fele odaveszik egy tűzesetben. Mikor a kész művet éppen hazaszállítanák Hollandiába, a hajót a Franciák elsüllyesztik. 5 évvel később a könyvet újra papírra vetik, de hazájában még 45 évig nem publikálják, ami alatt Linnaeus megalkotja a fajok nevezéktani szabályait és a Természet Rendszere című könyvét, a Kancsóka féléket Nepenthes néven publikálva.

  

Hol élnek ezek a növények?
A Kancsóka féléknek 86 faja ismert, trópusi éghajlaton, Dél-Kelet-Ázsia, Észak Ausztrália, Madagaszkár dzsungeleiben élnek, de a legtöbb Malajziában, Borneón (34 faj) és Szumátrán (26 faj). Létfeltételük a magas páratartalom. Tápanyagszegény körülmények között is megélnek, mivel képesek az elfogott rovarok megemésztésére, és a tápanyagaik kivonására. Többnyire kúszónövények, de néhány fajta egyhelyben él. Úgy is hívják őket, hogy majompohár, mivel a majmok alkalomadtán kiisszák a kancsó tartalmát. Általában a Kancsókákat két csoportra szokták osztani, alföldi és felföldi tipusokra. A felföldiek hegyvidéken élnek és szükségük van arra, hogy a hőmérséklet lecsökkenjen esténként. Ezeken a hegyvidékeken egyébként nincs olyan trópusi forróság mint azt gondolnánk, 10-20˚C az általános. Az alföldi fajoknak viszont 20-30˚C között hőmérséklet az ideális. Az alföldi fajoknak nem kell az esti hőmérsékletcsökkenés. Persze vannak köztes fajok is, amelyeknek a két élőhely viszonyainak keverékét is elviselik.

A kancsócsapda működése
A Kancsókák passzív csapdával fogják meg az áldozatot. Kancsó formává alakult leveleket használnak vonzó illatanyagokkal és színekkel, hogy elkápráztassák és odacsábítsák az áldozatokat. Különös kancsóik és húsevő természetük miatt olyan értékesek a gyűjtők számára. A levelek csúcsán indák nőnek, melyekkel a növény először megkapaszkodik. Ezek a végükön megduzzadnak, és ideális körülmények között színes levegővel teli kancsókat képeznek. A kancsók hamarosan saját emésztő folyadék kiválasztását kezdik meg, és egy szintig feltöltődnek. Általában a növény aljáról származó kancsók testesebbek, a rajtuk található "szárnyak" - melyek föntről lefelé párhuzamosan futnak - nagyobbak. A feljebb található kancsók általában keskenyek, nyílástól lefelé szűkülnek. A felső és alsó kancsók néha abból is megkülönböztethetőek, hogyan csatlakoznak az indához. Ha elölről, akkor alsó, ha hátulról, akkor felső a kancsó, bár ez a szabály nem alkalmazható minden Kancsóka fajtára. A Kancsókák fedője nagyban különbözik egymástól méretben és alakban. A fedő néha mint esernyő működik, távoltartva az esőcsepeket, nehogy belessenek az emésztőnedvekbe és felhígítsák azokat. Ugyanakkor a fedő mint leszállópálya is funkcionál az elővigyázatlan rovarok számára, amelyeket a kancsó odavonz. A fedő a kancsó szájának a hátuljához csatlakozik, amelyet a perisztoma nevű gallér vesz körül. Ez néha kiterjed a kancsó szájának belsejébe is, megakadályozva a rovarokat a menekülésben. A fedő és a kancsó találkozásánál található egy hátranyúló apró nyúlvány, sarkantyú is. Az emésztőnedvek baktériumokat is tartalmaznak, amelyek segítenek az áldozat feldolgozásában. Ezek a nedvek fajonként különböznek, lehetnek olyan hígak is akár a víz, vagy nagyon sűrűek és ragadósak is.

Hogyan tartsunk otthon kancsókákat?
A Kancsókák tartása elterjedt a húsevő növényeket gyűjtők körében. Fajonként különböző törődést igényelnek. A megfelelő gondozást általában gyönyörű kancsókkal és egészséges növekedéssel hálálják meg. Ha nem gondoskodunk róluk megfelelően, az a csökevényes hajtásokból, az elhaló kancsókból állapítható meg. Általánosságban elmondható, hogy könnyű a Kancsókát lakásban tartani, csak a megfelelő hőmérsékletről és páratartalomról kell gondoskodni. Egy florárium, kiszuperált terrárium vagy akvárium kivállóan gondoskodik a szükséges páratartalomról. Táptalajnak használjunk Novobalt tőzegmohát, ezt a bomlása miatt 2-3 évente cserélni kell. Amikor beültetjük a növényt, adjunk egy kis vizet az egyes kancsókba, mert szállítás és ültetés közben az emésztőnedvek kifolynak, ami gyakran a kancsók elszáradásához vezet. A vízzel feltöltés segít ezen. Természetes folyamat, hogy a levelek és kancsók idővel elhalnak, ezeket érdemes levágni. Csak tiszta esővizet, desztillált vizet vagy forralt és lehűtött vizet használjunk az öntözéshez, soha se csapvizet. A növény földje mindig legyen nedves, nem szabad, hogy két öntözés között kiszáradjon. Öntözzük alaposan, de tápoldatozni nem szükséges, esetleg minimális mennyiséget használhatunk, mert lelassítja a kancsó képződést. A legjobban bevált 10%-nyi (az emésztőnedvhez képest) vízzel higított főtt tojás sárgája fecskendezése a kancsókba.

Szaporítás dugványozással
A gyorsan növő Kancsókafajok könnyedén kinövik a rendelkezésre álló helyet. A megoldást az jelenti, hogy a növényt visszavágjuk. Ilyenkor hamarosan egy új hajtás keletkezik. Ha két hajtásunk van, akkor vágjuk le a nagyobbat, és hagyjuk a kisebbet megnőni, ez biztonságosabb a visszavágásnál. Mindig használjunk éles és steril szerszámot a vágáshoz, az ejtett sebhelyet lehetőleg gombaölővel kezeljük. A levágott részek felhasználhatóak dugványként, általában több új növényt is nevelhetünk egy levágott hajtásból.

Szaporítás magról:
A Kancsókák kétlaki növények, tehát csak akkor hoznak termést, ha hím és nőivarú növényünk egyszerre virágzik. A kis virágoknak nincsenek szirmaik, 4 csészelevél és porzók vagy termők találhatóak a virág közepén. A virágok nem mutatósak, a Kancsókákat csak a kancsók szépsége miatt tartjuk. A him-/nőivarú virágok aránya 75%:25%, tehát a nőivarú növényekből nincs annyira sok a Kancsókák világában. A magokat kezeljük gombaölővel ültetés előtt. A hőmérséklet a felföldi vagy alföldi növényeknek megfelelő, a páratartalom minimum 80% kell legyen, és a magok kevesebb mint 2 hónap alatt csíráznak. Hagyjunk 5cm-t a magok között. Csak akkor ültessük át kis növényünket ha már 5 vagy több levele van. Egyébiránt a fiatal növények ugyanolyan gondoskodást igényelnek mint a felnőttek, kivéve, hogy több fényt kívánnak.

       

Honnan szerezhetünk be ilyen növényt?
Eladó Kancsókákat itthon a kertészeti és dísznövénykiállításokon járva lehet találni, ahol kb 1000-1500Ft-ért kaphatunk egy apró növényt, mely valószínűleg Hollandiából származó hibrid. Interneten is vásárolhatunk, például a www.husevonoveny.hu oldalon árulnak kancsókákat. Aki különlegesebb növényt szeretne, vagy húsevő - azaz rovaremésztő - növényekkel komolyan szeretne foglalkozni, annak mindenképpen érdemes belépnie a ZOOFAG-KLUB-ba, amely a húsevő növényeket kedvelők szervezete. Külföldről is minden bizonnyal szintén rendelhetünk Kancsóka különlegességeket, bár az kérdéses, hogy a szállítást kibírják-e.